2. Fejezet

- Ti meg mit kere... - köpni-nyelni nem tudtam! Mit keresnek az elöszobánkba Carterèk? Ès egy idegen fiúval?? Na jó hígadj le Margit!

- Azaz..- köszörültem meg a torkomat. - Örvendek , hogy újra láthatom magukat Mr. ès Mrs. Carter!

Megvillantottam a 8 pontos ( vendègeknek ennyi is elèg ) mosolyomat. Mr. ès Mrs. Carter , azaz William ès Alexandra adtak egy-egy puszit. 

- Fiúk! - biccentettem David ès Jake felè. - Örülök , hogy látlak titeket.
- Margit , te... - ámult el Jake.

A köszöntèsem után az ismeretlen fiú felè fordultam , aki már egy ideje figyelt. Mondjuk David mikor meglátott majdnem kiesett a szeme de ez lènyegtelen.

~David~

Nem hittem a szememnek amikor megláttam Margitot. Teljesen megváltozott! Termèszetesen jó èrtelembe.

A hajahaja szökès-barna lett. Megnött , ami mondjuk nem csoda hisz 4 ève nem láttam. Ès csinos. Nagyon csinos.

Meglepte őt az èrkezèsünk de nem mutatta ki annyira , hogy a szüleim èszre vegyèk. Igaza volt anyának , kedves ès illedelmes volt. A legtöbb tinilány nem ilyen.

- Szia. Fehèr Margaretta vagyok. Ötülök , hogy megismerhetlek. - mosolygot rá Chris-re aki... Még mindig bámulta. Margit vagy nagyon okos vagy nem tudom de automatikus angolul köszönt neki.

- Christopher Smith. Örültem. - fogtak kezet. 

- Ugy örülök , hogy eljötettek! Gyertek beljebb! - invitált minket Dóri , azaz Margit anyja.

~Margaretta~

Mèg mindig nem hiszem el , hogy itt vannak! Mèg szerencse , hogy kèt èvig jártam szinèsz- , dráma szakköre mert most nem tudom mit csinálnèk! Tudni illik , hogy az a pillanatnyi gyengesègem David volt! Ès most itt ülök (nem csak )  vele a nappalinkban!
- Na és mesélj valamit magadról Margit. Milyen a suli? - érdeklödött Alexandra.
- Margit nagyon ügyes! - dicsért engem anya. - Nagyon jól tanul!
- Ez nagyon jó hír! - mosolygott William.
Rengeteget beszélgettünk. Pontositok : a szülök bezsélgettek rólunk. A végére  arra jukadtak ki , hogy énekeljek nekik valamit.
- Nem! Nem , nem , nem!!! - csováltam a fejem. - Nem éneklek.
- Ugyan szívem! Rengetegszer énekeltél már! - kérlelt anya. - Most miért nem?
- Mert nem! Sajnálom! - sohajtottam. - Örvendtem a találkozásnak. Ha most megbocsátanak dolgom van.
Azzal kimentem a halba felvettem a kabátomat elvettem Vakkancs porázát ès elindultam.

~Christopher~

- Èn nagyon sajnálom... Nem tudom mi ütött belè.. - dadogta Madison anyja. Tudom , hogy nem igy hívják de ezt könnyebb nekem mint amerikai kimondani ès ez a nèv jobban talál rá.
Mèg ültünk egy kicsit aztán eljöttünk ès most a hotelban a szobáinkban ülünk.
Madison olyan... Olyan különös. Okos , illedelmes de egyben... Különleges is. Szèp meg minden de van benne valami irritáló. Nem tudom , hogy mi az de ki kell deritenem.
- Mond , hogy nem Margiton gondolkodsz.- állt elèm David.
- Ami azt illeti ne...... De. - ismertem be.
- Nagyon megváltozott. Sokkal inteligensebb , okosabb , sőt mèg ahogy látom magabiztosabb is. - sorolja.
- Ès iszonyat csinos. - egèsziti ki mosolyogva Jake.
- Ès ugylátom , hogy tèged is megfogott.- nèzett rám David mire egy aprót biccentettem.

~Margaretta~

Az este sokat sètáltam a gondolataimba merülve. Mièrt? Mièrt jöttek ide? Senki nem hivta őket ès mègis itt vannak. Èltanuló vagyok , magas az IQ szintem ès inteligens is vagyok. Erre fel nem tudok normálisan komunikálni a váratlan vendègeinkell. Klassz.
Ekkor megláttam Lizèket ès intettem nekik.
- Hi guys! How are you? - fordultam Liz fele tetett mosolyal.
- Na jó. Három kèrdèsem lenne ès egy kijelentèsem. - fogta meg s vállam Liz. - Elsö kèrdès : Mièrt beszèlsz angólul?
A kijelentès : Èn jól vagyok.
A második kèrdès meg : MI A JÓ BÜDÖS FRANC VAN???
- Ez csak kèt kèrdès. - ingattam a fejem.
- Jaj Margaretta! Komolyan kèrdem. Az tegnap felhivott Tomi , hogy mi lett veled , mert hirtelen leraktad a telefont ès utána meg vagy ezerszer hívott ès nem vetted fel! - lassan már orditott velem.
- Á dehogy is! Nem látogatott meg senki. Senki olyas valaki. - mondtam ki. Csak tudnám mièrt.
- Mi van? - nèzett rám èrtetlenül Liz ès Márk. ( Márk egèsziti ki a trió csapatunkat. Mindig hárman együtt logunk. )
- Semmi. - vágtam rá.
- Ugye nem? - kerekedett el a szeme.
- De...
Csak Liz tud mindenről. Abszolut mindenről.
12 èves voltam. Akkor találkoztam David-èkel. Csodás nyaram volt. De ők elköltöztek New York-ba èn meg mentem vissza Erdèlybe. Elkövetkezendő kèt èvem pocsèk volt. Abszolut semmi jó. A nagyièk meghaltak , így elköltöztünk ide. Mindent ès mindenkit a hátam mögött akartam hagyni. Így megfestettem a hajam szökès-barnára ès lefogytam. Elhatároztam , hogy megvalositom az álmaimat amihez kèt dolog kelletett : az első , hogy èltanuló legyek. A második meg a magabiztosság.
Azota senki , de ezt komolyan senki nem használt ki. Tiszteltek. Ahogy èn is ők. Carterèk meg csak felnyitották a règi sebet. A sebet ami mèg nem gyogyult be. Ès fèlek , hogy minden ki fog derülni.

Ez lenne a második fejezet. Most szeretnèm tisztázni , hogy èn ès a szereplő kèt teljesen különböző szemèly. Csak a nèv ugyanaz , ugyhogy ne kössètek a kettöt egybe.
Jó olvasást!
Puszil : Maddy :*