-... Ès mi van ha minden kiderül?
- Jaj kincsem! - nyugtatott Karola nèni . - Nem lesz semmi baj.
- De ha mégis? - tettem fel megint a kérdés .
- Biztos vagyok benne. De most vedd fel a telefont. Anyád az. - biccentett az asztalon heverő fehèr kütyü felè ami egyre hangosabban kezdett el ènekelni.
- Szia anya! - szóltam bele. - Hogy? Nem èn èpp sètálok. Igen Liznèl voltam. Mi? Most? Jó okè. Mindjárt ott vagyok. Szia!
Ès meg is volt a beszèlgetès.
- Figyelj csak leányom. Meddig szeretnèl hazudni az anyádnak?
- Nem hazudok csak nem mondom el a teljes igazságot. - feleltem , ami mondjuk igaz is. Karola nèniről csak èn tudok , Liz ès Márk. De Márk se èpp a teljes igazat.
- Majd mindent elmondok. Egyszer. De most már megyek. Szia Karola nèni. - ès adtam neki egy cuppanos puszit. Karola nèni már közeliti a hatvanat , de mègis megkèrt , hogy tegezzem.
- Megjöttem! - kiáltottam.
- Ó , az jó. Menj kèszülödni mert elmegyünk vacsorázni.
- Okè. Timiékkel megyünk? - kèrdeztem. Van ugy , hogy nèha elmegyünk vacsizni apu munkatársaival ès legtöbbszőr Timièkkel.
- Nem.
Felszaladt az egyik szemöldököm , szerintem az egekig. Ha nem Timièkkel megyünk akkor kivel?
- Akkor?
- Alexandráèk èpp ma este ráèrtek ès akkor gondoltam... Gondoltunk , hogy milyen jó is lenne eltölteni együtt egy kis időt.
- Nagyon jó ötlet. - "mosolyogtam" èn is.
Nagyszerű! Sose szabadulok tölük? De.... Van egy tervem! Ma este ènekelek nekik , mosolygok mint egy vadalma ès holnap le is lèpnek. Vannak Carterèk , nincsenek Carterèk.
Miután ezt mind kieszeltem elökotoráztam a zenefüzetemet , hogy egy dalt keressek. Ebbe a füzetbe a kedvenc dalaim címe sorajozik ( amiből rengeteg van ) ès a dalaim. Igen a saját dalaim. Nèha , ha eszembe jut valami leírom ès... Ès dalok lettek belőle. Amit senkinek sem mutattam mèg meg. Csak Liz ès Karola nèni tudnak róla. De csak a címeket ès egy rövid magyar tartalom fèlesèget. A füzetem is úgy nèz ki mint egy egyszerű jegyzet füzet. Egy egyszerű , szürke jegyzet füzet. Nem szeretem kicsicsázni a dolgaimat ès jó , hogy ilyen egydzerü mert akkor senki se nèz bele.
Megkaptam , hogy melyiket fogom előadni a kedves ismerőseimnek ès fordítottam egyet a füzetben.
The day I first met you
You told me you'd never fall in love
But now that I get you
I know fear is what it really was
Ez a pár sor állt a lapomon. Roppant kevès ahoz kèpest , hogy már legalább egy hónapja írom. Ès mèg cím sincs. Na mindegy. Gondolom már mindenki rájött , hogy eszem ágában sincs órvos lenni. De mègis az leszek. Ehyszerüen nincs szívem megbántani a szüleimet. Ès ezèrt van ilyen " álom " èletem.
A sok tanakodás után ezt a ruhát vettem fel. Mellè egy fekete csizma fehèr kabáttal ès fekete-fehèr táska.
.jpg)
.jpg)
Szokásomá vált , hogy mindig kèt színbe öltözöm ha vendègekkel vagyunk. Vagy mi vagyunk azok.
Egy röpke üzenet után Lizinek ami ennyi volt : Szia! Ma este a szeretett vendègeimmel leszek ugyhogy majd holnap beszèlünk! Te pup! :*
Persze a válasz egy csomó kèrdöjel volt de nem foglalkoztam vele. Mielőtt kèrdeznètek pár szó az üziben annyit tesz , hogy : Puszi ( Te pup )
Erdèlyben lakom , így evidens , hogy tudok románul. Nem annyira borzasztó nyelv mint azt gondolják.
A vendèglöbe hamar odaèrtünk. Kör asztalt foglaltunk , hogy mind a heten odafèrjünk. Elfoglaltam egy tetszöleges helyet , majd megfogtam a gitáromat ( amit ugye vittem magammal ) ès felvittem a kicsi szinpadra. A színpadon általába vannak zenèszek de most kivètelesen nincsenek. A vendèglöben rajtunk kivül mèg nègy szemèly volt aki nem ismertünk. Az ott dolgozoknak már szoltam , hogy lesz egy kis fellèpèsem , így nyugodt szivel kèszülödtem.
Miután vègeztem lelèpkedtem a szinpadról ès az asztalunk felè vettem az irányt. Hirtelen egy kèz ragadta meg a vállam , ès meg összerezentem. A kèz ugyan puha volt mègis ismeretlen.
- Megijesztettelek? - kèrdezte Dávid. Kihuztam magam ès felè fordultam. Mosolyogj! Mosolyogj ès nem lesz semmi baj!
- Nem. Csak azon agyaltam , hogy talán most kellett volna használnom azt a technikát amit az önvèdelmi tanfolyamon tanultam.- mosolyogtam rá.
- Önvèdelmi tanfolyam? Ki jár önvèdelmi tanfolyamra? - kapkodta a fejèt Jake.
- Èn. Mièrt?
- Te önvèdelmi tanfolyamra? - kerekedett el a szeme Jake-nek ès ööö... Asszem Chris-nek hívják. Igen neki.
- Igen. Èn. Mièrt? - mondtam tagoltan.
- Mert nem nèztem volna ki belöled. - felelte Chris. Nè! Tudd beszèlni! Azta! Ès elèg jól tud bunkó lenni. Mi az , hogy nem nèzte ki belölem? Nem is ismer.
- Tudod nem is kell , hogy bármit is kinèzenek belölem.- Föleg nem ilyen bunkok. De az utolsó mondatott már lenyeltem de igy is fölemelte a tekintetèt a telefonjából ès hitetlenkedve meredt rám. De nem csak ő , hanem mindhárom fiú is vègigoásztázott , így jobbnak láttam tèmátváltani. - Á Mrs. Carter! Bocsánatot szeretnèk kèrni a tegnapièrt. Csak egy kicsit sok volt a gondom , suli , teendök... De szeretnèm helyre hozni! Így ha megkèrhetem akkor foglaljanak helyet.
- Nincsen semmi gond csillagom. Megesik az ilyen. - mosolygot rám. - De megtehetnènk , hogy ezután tegezel? Nem vagyok èn olyan öreg.
Csak bolintottam. Leültek az asztalhoz èn meg felmentem a színpadra. Felvettem a gitáromat ès elkezdtem pengetni azt.
-When you're on your own.Drowning alone.And you need a rope that can pull you in.Someone will throw it. - énekeltem a You can come to me -t.
Mosolyogva figyeltèk az elöadásomat.
Miután vègeztem a dalal tapsviharban levonultam a színpadról.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsèrt meg Alexa. - Nem is nèztem ki belöled , hogy mèg ebben is jó vagy.
- Úgy hallottam , hogy a lányok nem szeretik ha kinèznek belölük valamit. - mondta hirtelen Chris. Köpni-nyelni nem tudtam. Mit akar ezzel mondani? Tök mindegy mit akart ezzel mondani.
- Hogy érted ezt.... öööö ... Chris ugye? - kérdeztem ártatlan arcal.
- Igen és sehogy. Csakúgy mondom , hogy ezt hallottam. - felelte és mélyen a szemembe nézett. Hát amint látom nem leszünk épp puszipajtások. És amint látom erre a fiúk is rájöttek.
- Hát igen. Nem mindenki szereti. De nincs két egyforma ember nem igaz? - kérdeztem úgy általánosan mindenkitől. - És köszönöm szépen , Alexa. A tanulás mellett néha énekelek is.
- Milyen illedelmes és jól nevelt kislány! Miket beszélek én itt! Már kész nagy lány lett! - nézett rám mosolyogva Will.
Leültem a helyemre ami anya és Dávid között volt. Pompás!
- Szóval önvédelmi tanfolyam. - tért vissza a témára Dávid.
- Igen. Soha nem lehet tudni , hogy mikor fog jól. - vontam vállat. - És te mivel ütöd el az időd?
- Deszkázok.És Chris is.
- Ó! Az remek. - mondtam kurtán. Nem erre számítottam.
- Nem erre számítottál igaz? - találta ki a gondolataimat. Mint akkor.
- Nem. Őszintén szólva nem igazán számítottam semmire , mivel nem nagyon ismerlek.
- De hisz ismersz. Ismerjük egymást. - rázta meg a fejét.
- Tényleg? Nekem nem így tűnt fel. Nem tudunk szinte semmit egymásról.
- Az igaz , hogy te megváltoztál. De attól ismerjük egymást.
- Ha te mondod. - hagytam rá.
Az elkövetkezendő két óra nagyjából abból telt , hogy hol én , hol a fiúk válaszolgattak a kérdésekre. Roppant érdekes volt.
De hirtelen kinyílt a vendéglő ajtaja és egy igen ismerős társaság lépett be rajta. Tomiék voltak azok. Leültek a vendéglő másik végében lévő asztalhoz és csak akkor vettek észre engem. Regina intett , hogy menjek oda. És ezt Dávid is látta és homlokát ráncolva fordult felém.
- Mindjárt jövök! - álltam fel az asztalhoz és elindultam.
- Sziasztok! - köszöntem nekik vidáman. És tényleg vidám voltam.
- Szia Margit! - köszönt Regi.
- Szia. - köszönt Tomi. Jaj! Hogy lehet ilyen helyes?
- Kikkel jöttél? - biccentett az asztalunk velé.
- Règ látott ismerösök.
- Nem szivesen látott ismerösök. - javított ki Peti , Tomi legjobb haverja.
- Ja valahogy úgy. - sóhajtottam.
- Mondjuk az amelyik a telefonját nyomogatja nem lehet olyan rossz. - nèzte Barbi Christ.
- Chris? Ugyan már! Nála bunkóbbal nem is találkozhattam volna.
- De azèrt cuki! - nèzte tovább Christ.
- Az. Hogyne. - mondtam gunyosan. - Ès ti mi járatban?
- Mivel pèntek van úgy gondoltuk , hogy bejövünk egy kicsit mielött elmenènk Miss Pink-hez. - felelte Peti.
- Ma van Mirának a " csodás , csilli-villi " szülinapja? - kèrdeztem. Miss Pink az nem más mint Király Miranda. A suli " császárnèja ". Nyávog , egyszer ezzel , aztán meg azzal jár. Ja ès fèlig müanyag. Remèlem mindent elmondtam.
- Ja. - húzta el a száját Tomi , majd felèm fordult. - Veled meg mi törtènt a tegnap?
- Carter-èk. Ők törtèntej velem. - forgattam a szemeimet , de belül olvadtam örömömben!
- Csak nem olyan vèszesek? - ingatta a fejèt Regi.
- Ha te azt tudnád. - sutogtam. - Na de mindegy! Èn visszamegyek , mert ugy láttam hiányalnak.
- Okè. Majd mèg beszèlünk. Szia! - köszön Regi.
- Kik voltak azok? - èrdeklödött Chris mikor visszaültem a helyemre.
- A barátaim. - mondtam. Csipogott egyett a telefonom , így elkezdtem kotorászni a táskámban. Üzenetem jött Tomitól(?).
Szia csajszi! Tudom , hogy itt ülsz max 3 mèterre tölem ès tudom , hogy mèg korai de mit szolnál egy randihoz?
Tátva maradt a szám! Tomi randira hívot! ÁÁÁ!
Èn : Á! Nem is tudom. :) Talán holnapután ráèrek.
Tomi : Okè. Akkor holnapután nálatok leszek 7kor. Ugy jó?
Èn : Igen. De hova megyünk?
Tomi : Mozi + titok.
Èn : Okè :) jól hangzik
Miután a szülök úgy gondolták , hogy kibeszèlgettèk magukat , kifizettük a kaját ès kifele indultunk. Èn mèg visszanèztem Tomihoz. Nèzett. Engem. Mosolyogva. ÁÁÁ! Olyan cuki! Visszamosolyogtam rá ès kilèptem a fagyba.
- Örültem a találkozásnak fiúk! - búcsuztam el a fiúktól.
- Szia. Várj! De mèg m... - de nem tudta Jake befelyezni a mondazát mert beszáltam a kocsinkban.
*másnap*
- Igen , holnap. Jaj èn is alig várom! - újságoltam telefonon Liznek a nagy hírt.
Belèptem a házba ami látszolag üres volt.
- Várj egy pillanatott. - kèrtem Lizt. - Anya! Apa! Megjöttem!
De senki nem válaszolt. Csak Vakkancs futott le boldogan az emeletről.
- Igrn itt vagyok. - Szóltam bele a telefonba. - Igen megint egyedül vagyok itthon. De nem baj , mert legalább lesz időm eldönteni , hogy mit vegyek fel. Igen Karola nèni is jól van. Aha.
Közben elindultam az emelet fele.
- Jaj! Olyan bunkó volt! - panaszkodtam. Hirten valami zajt hallottam a szobám felöl. - Figyelj Liz , kèsöbb felhívlak. Okè. Puszi! Szia!
Lassan megindultam a szobám fele. Mindenre számítottam csak erre az egyre nem. Nem hittem a szememnek! Hogy lehet , hogy itt? Mègis , hogy? De...
A gondolat menetemet a telefonom csörgèse szakította fèlbe.
- Igen?
Felszaladt az egyik szemöldököm , szerintem az egekig. Ha nem Timièkkel megyünk akkor kivel?
- Akkor?
- Alexandráèk èpp ma este ráèrtek ès akkor gondoltam... Gondoltunk , hogy milyen jó is lenne eltölteni együtt egy kis időt.
- Nagyon jó ötlet. - "mosolyogtam" èn is.
Nagyszerű! Sose szabadulok tölük? De.... Van egy tervem! Ma este ènekelek nekik , mosolygok mint egy vadalma ès holnap le is lèpnek. Vannak Carterèk , nincsenek Carterèk.
Miután ezt mind kieszeltem elökotoráztam a zenefüzetemet , hogy egy dalt keressek. Ebbe a füzetbe a kedvenc dalaim címe sorajozik ( amiből rengeteg van ) ès a dalaim. Igen a saját dalaim. Nèha , ha eszembe jut valami leírom ès... Ès dalok lettek belőle. Amit senkinek sem mutattam mèg meg. Csak Liz ès Karola nèni tudnak róla. De csak a címeket ès egy rövid magyar tartalom fèlesèget. A füzetem is úgy nèz ki mint egy egyszerű jegyzet füzet. Egy egyszerű , szürke jegyzet füzet. Nem szeretem kicsicsázni a dolgaimat ès jó , hogy ilyen egydzerü mert akkor senki se nèz bele.
Megkaptam , hogy melyiket fogom előadni a kedves ismerőseimnek ès fordítottam egyet a füzetben.
The day I first met you
You told me you'd never fall in love
But now that I get you
I know fear is what it really was
Ez a pár sor állt a lapomon. Roppant kevès ahoz kèpest , hogy már legalább egy hónapja írom. Ès mèg cím sincs. Na mindegy. Gondolom már mindenki rájött , hogy eszem ágában sincs órvos lenni. De mègis az leszek. Ehyszerüen nincs szívem megbántani a szüleimet. Ès ezèrt van ilyen " álom " èletem.
A sok tanakodás után ezt a ruhát vettem fel. Mellè egy fekete csizma fehèr kabáttal ès fekete-fehèr táska.
Szokásomá vált , hogy mindig kèt színbe öltözöm ha vendègekkel vagyunk. Vagy mi vagyunk azok.
Egy röpke üzenet után Lizinek ami ennyi volt : Szia! Ma este a szeretett vendègeimmel leszek ugyhogy majd holnap beszèlünk! Te pup! :*
Persze a válasz egy csomó kèrdöjel volt de nem foglalkoztam vele. Mielőtt kèrdeznètek pár szó az üziben annyit tesz , hogy : Puszi ( Te pup )
Erdèlyben lakom , így evidens , hogy tudok románul. Nem annyira borzasztó nyelv mint azt gondolják.
A vendèglöbe hamar odaèrtünk. Kör asztalt foglaltunk , hogy mind a heten odafèrjünk. Elfoglaltam egy tetszöleges helyet , majd megfogtam a gitáromat ( amit ugye vittem magammal ) ès felvittem a kicsi szinpadra. A színpadon általába vannak zenèszek de most kivètelesen nincsenek. A vendèglöben rajtunk kivül mèg nègy szemèly volt aki nem ismertünk. Az ott dolgozoknak már szoltam , hogy lesz egy kis fellèpèsem , így nyugodt szivel kèszülödtem.
Miután vègeztem lelèpkedtem a szinpadról ès az asztalunk felè vettem az irányt. Hirtelen egy kèz ragadta meg a vállam , ès meg összerezentem. A kèz ugyan puha volt mègis ismeretlen.
- Megijesztettelek? - kèrdezte Dávid. Kihuztam magam ès felè fordultam. Mosolyogj! Mosolyogj ès nem lesz semmi baj!
- Nem. Csak azon agyaltam , hogy talán most kellett volna használnom azt a technikát amit az önvèdelmi tanfolyamon tanultam.- mosolyogtam rá.
- Önvèdelmi tanfolyam? Ki jár önvèdelmi tanfolyamra? - kapkodta a fejèt Jake.
- Èn. Mièrt?
- Te önvèdelmi tanfolyamra? - kerekedett el a szeme Jake-nek ès ööö... Asszem Chris-nek hívják. Igen neki.
- Igen. Èn. Mièrt? - mondtam tagoltan.
- Mert nem nèztem volna ki belöled. - felelte Chris. Nè! Tudd beszèlni! Azta! Ès elèg jól tud bunkó lenni. Mi az , hogy nem nèzte ki belölem? Nem is ismer.
- Tudod nem is kell , hogy bármit is kinèzenek belölem.- Föleg nem ilyen bunkok. De az utolsó mondatott már lenyeltem de igy is fölemelte a tekintetèt a telefonjából ès hitetlenkedve meredt rám. De nem csak ő , hanem mindhárom fiú is vègigoásztázott , így jobbnak láttam tèmátváltani. - Á Mrs. Carter! Bocsánatot szeretnèk kèrni a tegnapièrt. Csak egy kicsit sok volt a gondom , suli , teendök... De szeretnèm helyre hozni! Így ha megkèrhetem akkor foglaljanak helyet.
- Nincsen semmi gond csillagom. Megesik az ilyen. - mosolygot rám. - De megtehetnènk , hogy ezután tegezel? Nem vagyok èn olyan öreg.
Csak bolintottam. Leültek az asztalhoz èn meg felmentem a színpadra. Felvettem a gitáromat ès elkezdtem pengetni azt.
-When you're on your own.Drowning alone.And you need a rope that can pull you in.Someone will throw it. - énekeltem a You can come to me -t.
Mosolyogva figyeltèk az elöadásomat.
Miután vègeztem a dalal tapsviharban levonultam a színpadról.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsèrt meg Alexa. - Nem is nèztem ki belöled , hogy mèg ebben is jó vagy.
- Úgy hallottam , hogy a lányok nem szeretik ha kinèznek belölük valamit. - mondta hirtelen Chris. Köpni-nyelni nem tudtam. Mit akar ezzel mondani? Tök mindegy mit akart ezzel mondani.
- Hogy érted ezt.... öööö ... Chris ugye? - kérdeztem ártatlan arcal.
- Igen és sehogy. Csakúgy mondom , hogy ezt hallottam. - felelte és mélyen a szemembe nézett. Hát amint látom nem leszünk épp puszipajtások. És amint látom erre a fiúk is rájöttek.
- Hát igen. Nem mindenki szereti. De nincs két egyforma ember nem igaz? - kérdeztem úgy általánosan mindenkitől. - És köszönöm szépen , Alexa. A tanulás mellett néha énekelek is.
- Milyen illedelmes és jól nevelt kislány! Miket beszélek én itt! Már kész nagy lány lett! - nézett rám mosolyogva Will.
Leültem a helyemre ami anya és Dávid között volt. Pompás!
- Szóval önvédelmi tanfolyam. - tért vissza a témára Dávid.
- Igen. Soha nem lehet tudni , hogy mikor fog jól. - vontam vállat. - És te mivel ütöd el az időd?
- Deszkázok.És Chris is.
- Ó! Az remek. - mondtam kurtán. Nem erre számítottam.
- Nem erre számítottál igaz? - találta ki a gondolataimat. Mint akkor.
- Nem. Őszintén szólva nem igazán számítottam semmire , mivel nem nagyon ismerlek.
- De hisz ismersz. Ismerjük egymást. - rázta meg a fejét.
- Tényleg? Nekem nem így tűnt fel. Nem tudunk szinte semmit egymásról.
- Az igaz , hogy te megváltoztál. De attól ismerjük egymást.
- Ha te mondod. - hagytam rá.
Az elkövetkezendő két óra nagyjából abból telt , hogy hol én , hol a fiúk válaszolgattak a kérdésekre. Roppant érdekes volt.
De hirtelen kinyílt a vendéglő ajtaja és egy igen ismerős társaság lépett be rajta. Tomiék voltak azok. Leültek a vendéglő másik végében lévő asztalhoz és csak akkor vettek észre engem. Regina intett , hogy menjek oda. És ezt Dávid is látta és homlokát ráncolva fordult felém.
- Mindjárt jövök! - álltam fel az asztalhoz és elindultam.
- Sziasztok! - köszöntem nekik vidáman. És tényleg vidám voltam.
- Szia Margit! - köszönt Regi.
- Szia. - köszönt Tomi. Jaj! Hogy lehet ilyen helyes?
- Kikkel jöttél? - biccentett az asztalunk velé.
- Règ látott ismerösök.
- Nem szivesen látott ismerösök. - javított ki Peti , Tomi legjobb haverja.
- Ja valahogy úgy. - sóhajtottam.
- Mondjuk az amelyik a telefonját nyomogatja nem lehet olyan rossz. - nèzte Barbi Christ.
- Chris? Ugyan már! Nála bunkóbbal nem is találkozhattam volna.
- De azèrt cuki! - nèzte tovább Christ.
- Az. Hogyne. - mondtam gunyosan. - Ès ti mi járatban?
- Mivel pèntek van úgy gondoltuk , hogy bejövünk egy kicsit mielött elmenènk Miss Pink-hez. - felelte Peti.
- Ma van Mirának a " csodás , csilli-villi " szülinapja? - kèrdeztem. Miss Pink az nem más mint Király Miranda. A suli " császárnèja ". Nyávog , egyszer ezzel , aztán meg azzal jár. Ja ès fèlig müanyag. Remèlem mindent elmondtam.
- Ja. - húzta el a száját Tomi , majd felèm fordult. - Veled meg mi törtènt a tegnap?
- Carter-èk. Ők törtèntej velem. - forgattam a szemeimet , de belül olvadtam örömömben!
- Csak nem olyan vèszesek? - ingatta a fejèt Regi.
- Ha te azt tudnád. - sutogtam. - Na de mindegy! Èn visszamegyek , mert ugy láttam hiányalnak.
- Okè. Majd mèg beszèlünk. Szia! - köszön Regi.
- Kik voltak azok? - èrdeklödött Chris mikor visszaültem a helyemre.
- A barátaim. - mondtam. Csipogott egyett a telefonom , így elkezdtem kotorászni a táskámban. Üzenetem jött Tomitól(?).
Szia csajszi! Tudom , hogy itt ülsz max 3 mèterre tölem ès tudom , hogy mèg korai de mit szolnál egy randihoz?
Tátva maradt a szám! Tomi randira hívot! ÁÁÁ!
Èn : Á! Nem is tudom. :) Talán holnapután ráèrek.
Tomi : Okè. Akkor holnapután nálatok leszek 7kor. Ugy jó?
Èn : Igen. De hova megyünk?
Tomi : Mozi + titok.
Èn : Okè :) jól hangzik
Miután a szülök úgy gondolták , hogy kibeszèlgettèk magukat , kifizettük a kaját ès kifele indultunk. Èn mèg visszanèztem Tomihoz. Nèzett. Engem. Mosolyogva. ÁÁÁ! Olyan cuki! Visszamosolyogtam rá ès kilèptem a fagyba.
- Örültem a találkozásnak fiúk! - búcsuztam el a fiúktól.
- Szia. Várj! De mèg m... - de nem tudta Jake befelyezni a mondazát mert beszáltam a kocsinkban.
*másnap*
- Igen , holnap. Jaj èn is alig várom! - újságoltam telefonon Liznek a nagy hírt.
Belèptem a házba ami látszolag üres volt.
- Várj egy pillanatott. - kèrtem Lizt. - Anya! Apa! Megjöttem!
De senki nem válaszolt. Csak Vakkancs futott le boldogan az emeletről.
- Igrn itt vagyok. - Szóltam bele a telefonba. - Igen megint egyedül vagyok itthon. De nem baj , mert legalább lesz időm eldönteni , hogy mit vegyek fel. Igen Karola nèni is jól van. Aha.
Közben elindultam az emelet fele.
- Jaj! Olyan bunkó volt! - panaszkodtam. Hirten valami zajt hallottam a szobám felöl. - Figyelj Liz , kèsöbb felhívlak. Okè. Puszi! Szia!
Lassan megindultam a szobám fele. Mindenre számítottam csak erre az egyre nem. Nem hittem a szememnek! Hogy lehet , hogy itt? Mègis , hogy? De...
A gondolat menetemet a telefonom csörgèse szakította fèlbe.
- Igen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése