5. Fejezet

Köpni-nyelni nem tudtam.
- Ez... Ez most komoly? - meredtem Tomira
- Igen. Ès gondolom el vállalod , nem? - kèrdezte mosolyogva.
- Termèszetese... De ez... - elkacagtam magam. - De honnan veszed , hogy ènekelek?
Csak megvonta a vállát.
- Regi hallott tèged a suliban.

- Köszönöm az estèt! - nyomtam az arcára egy puszit. - Szia!
Kiszálltam a kocsiból , meg sem várva , hogy elmenjen beszaladtam a házba.
- Sziasztok! - köszöntem mindenkinek.
A nappaliban megtaláltam őket.
- Jól èrezted magad? - èrdeklödött anya.
- Mesèsen!

~David~
- De itt is maradhatna , nem? - kèrdezte Anna ( így hívják Margit anyját)
- De talán... Nem is ártana. - gondolkodott anya. - Chris? Mit gondolsz?
- Tènyleg jó lenne egy kis kikapcsolodás... De... - felelte Chris.
- Sziasztok! - Margit szögdécselt (???) be a nappaliba.
- Jól èrezted magad? - fagatta az anyja.
- Mesèsen! - vigyorgott mint a vadalma.
- A kis tini szerelem! - mosolygott össze a kèt anya.
- Ahogy mondod. - meredten bámultam a hiper vidám lányra. Ebbe meg mi ütött?
- Szívem! Chris nálunk marad egy kis ideig. Rendben? - kèrdezte az anyja.
Már fèltem a választól.
Persze , hogy nem! Ezt a választ vártam. Ahogy a fiúk is. De ehelyett kaptunk egy szögdècselő lányt , kezèben egy tábla csokival :
- Rendben. Ez nagyszerű ötlet! - nyomott egy puszit Anna arcára majd eltűnt az emeleten.

- Kíváncsi vagyok , hogy mit fog szólni , ha holnap meglát. - röhögött Jake.
- Ja èn is.
- Fiúk! Lefekvès! - szólt be anya a szobánkba.
- Szerintetek ez jó ötlet? - fordult felèm Chris.
- Nyugi haver. Minden okè lesz. - nyugtattam. - Csak a holnapot bírd ki.
- Mi?
- Semmi... Majd meglátod.

~Margit~
Az èlet szèp. Reggel madár csicsergèsre èbredni. A nap sugarai vidáman sütnek be az ablakon keresztül. Kimászol az ágyból , felöltözöl. A smink ès a hajad különösen jól sikerül. Ki nézel az ablakon ès merengve nèzed a gyönyörű tájat.
Aha. Majdnem.
Az èlet tele van meglepetésekkel. Ezt a mondatot használnám.
Ajtócsapodásra èbredtem , ami azt jelenti , hogy szüleim elmentek dolgozni. Klassz.
06:38. Ez állt a telefonom kijelzöjèn. Mèg bőven van időm , általában csak hètkor kelek. Visszadöltem az ágyba , de sehogy se tudtam visszaaludni.
Felkeltem. Kinèztem az ablakon.
Hát.... Hatalmas hófujások ès mègtöbb hó volt.
Felöltöztem , befontam a hajam ès lebaktattam.
A konyhában kèszitettem egy forró csokit ès leültem vele a pulthoz.
- Jó reggelt. - sètált el előttem valaki.
- Neked is. - belekortyoltam a csokiba. Ès csak akkor jöttem rá , hogy anyáèk dolgoznak ès Vakkancs nem tud beszèlni. Akkor.... Fulladozva köptem ki a csoki a kagylóba ès köhögve dőltem neki a a konyha szekrènynek.
- Jó vagy? - sètált oda.
- Nem! - néztem hitetlenkedve rá. - MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT KERESEL ITT???
- David-nek igaza volt. - röhögte el magát.
- He? - kérdeztem 'kulturáltan'.
- Figyi. A tegnap este mondtuk , hogy itt fogok maradni pár napig de te... - mutatott rám.
- De én?-
- Te... - kereste a szavakat. - Nem voltál köztünk. Szellemileg.
- Mi az , hogy nem voltam itt? Nagyon is itt voltam? És igazán megkérdezhetettek volna engem is!
-  Szívem! Christian nálunk marad egy kis ideig. Rendben? - utánozta anyát majd engem. -  Rendben. Ez nagyszerű ötlet!
- Ez...  Én nem mondtam ilyet! - néztem bele a nagy gesztenyebarna íriszeibe. Ès sajnos elvesztem benük.
- Figyelj. Mivel nem akarok problèmát így te se veszel èszre engem ès èn se tèged. Okè?
- Hogy? - eszmèltem fel.- Persze ezt meg is lehetne oldani ha mondjuk nem egy házban lennènk. Figyelj èn most megyek kèszülni , mert suliba kell mennem.
Csak bolintott ès fèlre állt , hogy utat engedjen nekem.
- Kaja ès ücsi a hütöben. Ha teát , forró csokit vagy esetleg kávèt akarsz kèszíteni akkor a szekrènyben a legfelső polcon a hozzávalok. Ha a szüleim nem jönnek kettöig etesd meg Vakkancsot. A kutyaka....
- Madd. Meg tudok etetni egy kutyát. - nyugtatott meg.
- Okè. Èn fèl ötkörül jövök. A szobámba , ha muszáj be mehetsz. De ne járj semelyik füzetemmel! Szia!
- Szia. - ès rámcsukta az ajtót.
*suliban*
- Ès most frankon nálatok lóg?
- Ja. Valahogy ugy.
- De az tök jó! - lelkesedett Márk. Okè , megèrtem , hogy un kèt dilis lányt de akkor is!
- Nem tök jó! Tök rossz! - fakadtam ki.
- Nyugi. - karolta át a vállamat ès odahuzott magához. - Milyen volt a randid?
Ó. A randi. Teljesen kiment a fejemből.
- Hááát... Mindenolyanklasszvolt! Èsènènekelemaszalagavatonabucsudalt!- mondtam mindent egy szuszra.
- WoW! Klassz.
- Tudom. - nevettem örömömbe.
- Na figyu , próbálj meg vele jól kijönni , okè? - a válaszomat meg sem várva folytatta. - De ha bármi van szólj ès szètütöm.
- Okè. Ès köszi. - öleltem meg.
- Bármikor. - adott egy puszit a fejemre.
Fèlreèrtès ne essèk. Márk olyan nekem mint ha a bátyám lenne. Az első alkalommal a fèl suli azt hitte , hogy járunk de miután meglátták az igaza barátnőjèt lecsillapodtak.
Összehuztam magamon a kabátomat ès elindultam.

Imadok a tóparton lenni. Legyen az bármilyen èvszak. Mindig felkucorodok  egy faágra ès ott töltöm az időmet. Tavasszal , nyáron ès ősszel mèg a gitáromat is hozom.
A szüleim ilyenkor nem keresnek , mivel azt tudják , hogy orvosi szakkönyvet bújok. Fèlreèrtès ne essèk. Tanulok. Rendszeresen. De már unom. Most ebben a percben is le tudnák vizsgázni belöle.
De nekem valami más kell.

- Megjöttem! - lèptem be a házba. - Szia Vakkancs! Milyen volt a napod?
- Jó. - válaszolta. De nem a kutya. Mègis ki más válaszolhatta volna ha nem Chris?
- Ès neked?
- Jó.
Utoljára megvakargattam Vakkancs buksiját , ès mentem a konyhába.
- Banán turmixot? - nèztem fel az èppen bejövő fiúra.
- Nem. - rázta meg a fejèt. - Hogy tudsz tèlen turmixot inni?
- Jól. - vontam vállat. - Anyáèk?
- Gondolom elvannak nèlkülem is.
- Mármint az enyèmek. - nèztem rá röhögve.
-Jaaa... Hazaugrottak enni majd mentek valahova.
Talán igaza volt Márknak.

Cseppett sem volt igaza! Hogy is feltètelezhettem volna , hogy normális ez a srác? Sőt , egyenesen.... Inkább kezdem az elejètől.
Èpp a házit oldottam amikor bejött a szobámba.
- Hello! Hova rakhatom a cuccaimat? - értetlenül meredtem rá. - A szüleid szerint nem lakhatok örökké  a nappalitokban ezért beköltözök hozzád. Van pótágyatok vagy ... - mutatott az ágyamra majd felváltva rám és magára.
Nyitottam a számat , hogy mondjak valamit de nem jött ki hang a torkomon. WTF???
- Nyugi. Csak vicceltem. - kidűledt  szemekkel merdtem rá. - Csak a kulcsért jöttem.
Kivettem a fiókból egy kulcsot és oda adtam neki.
- Köszi. - intett és kiment.

És ez így ment tovább. 2 napja van nálunk , de ez már sok volt. Kerültük egymást de azért elégszer találkoztunk. Reggel , a reggelinél , ebédnél , délután , a vacsoránál. Egy kicsit már sok volt.
- Bocs. - ütköztem bele a fürdőből kijövet.
- Semmi gond. - nézet le rám.
- Mi lenne ha ma elmenne veled Chris is? - kérdezte a reggeli közt anya. A torkomon akadt a pírítos. Ugye ezt nem gondolták komolyan?
- Szerintem Chrisnek van jobb dolga is , nem? - meredtem rá. Egy ideig fürkészett majd elmosolyodott.
- Ami azt illeti , nem terveztem semmit mára.
- Nagyszerű! - tapsolt egyet anya.
- És mégis mit csinál addig amíg órám van? És egyébként is szüneten dolgom van.
- Feltalálja magát. Legalább szerez új barátokat.
-Hogyne. - feleltem ' lelkesen '.
- Fel is hívom az igazgató urat. - állt fel anya.
Néma csendben haladtunk egymás mellett.
- Ezt most muszály kellett? - törtem meg a csendet.
- Ennyire zavar a jelenlètem?
- Ó , ha tudnád. - morogtam halkan , hogy meg ne hallja. - Nem , csak...
- Figyelj! - állitott meg ès szebefordult velem.
- A hülye is kiszurja , hogy leszarod az orvosit. - közölte kulturáltan. - Ès , hogy inkább a zene felè huzz a  szíved.
Mondta ki azt amit nem akartam hallani.
- De nem mondom el. Okè?
- Okè. - bolintottam. Ő csak továbbment , de visszahuztam. - Köszönöm.
Mosolygott. Eddig fel sem tünt , hogy milyen szèp a mosolya.... Hè! Margit! Èbresztő! Ő nem Tomi!

*suliban*
Mièrt is gondoltam , hogy unatkozni fog a suliban? Ahogy odaèrtünk körbe vettèk a diákok. Èn persze mentem be a suliba , de ő látványosan utánam intett. Hát kössz.
- Te figyelj. Okè , hogy annyirra nem csiped de láttad milyen sexy? - fordult felèm Regi.
- Sexy? - elkerekedett szemekkel meredtem rá , de ő csak Chris felè biccentet. Oda nèztem. Fekete nadrág , fekete kabáttal. A lábán meg egy fekete cípő. Akármilyen sötèt színek - föleg hozzám kèpest , mivel èn naracssárgában voltam - èszvesztően jól nèzett ki.
- Leheeet.... , hogy igazad van.
- Biztos , hogy igazam van. Mindegy is. Megvan már a dal?
- Mèg gondolkodom.
- Rendben. Ha lehet valami zöldbe legyèl.
- Olyan lesz a dekoráció?
- Aha. Majd átküldöm a videót.
- Okè.

Matek óra volt. Szerettem a matekot de most valahogy nem kötött le. Kinèztem az ablalon. A gyönyörű hófedte hegyeken tükrözödött a nap sugara.
Most nem fújt a szèl ès a hó sem hullt.
Chrisre tèvedt a tekintetem. Az udvaron ácsorgott egymagában. Meredten bámult maga elè. A tekintetem elidözött rajata. Van benne valami. Valami furcsa. De ezt a furcsaságot nem negatív èrtelemben èrtem. Èszrevette , hogy figyelem ès mosolyogva intett. Visszamosolyogtam rá.
- Margit elmondanád a többieknek , hogy mi olyan szèp ami eltereli a figyelmedet? - szólitott meg a tanár.
- Elnèzèst tanárúr!
Liz mosolyogva figyelt engem. Tudta , hogy hol járt az eszem. Rezgett a telefonom. Tudtam , hogy Liz az. De mikor megláttam a kijelzőt....
Figyeljèn nekem aztán az órán , Madd! (:
Most az egyszer töltött el boldogsággal , hogy Madd-nek szólitott.

Kilèptem az osztályteremből ès a tekintettemel keresni kezdtem Christ. Meg is találtam de a diákok körülvettèk. Küldtem neki egy sms-t , hogy órák után találkozunk , mire aprót bolintott jelezve , hogy megkapta az sms-t.
A zeneterem felè vettem az irányt.
Furcsa volt ott lenni.
A terem kicsi volt , de mègis otthonos.

Leraktam a taskám ès körbejártam. Nem tudom , hogy mit ènekelhetnèk a szalagavatón. Most az egyszer voltam tanácstalan zene terèn. Annyit mint forogtam , hogy sikerült levernem a táskám. Lehajoltam , hogy felszedjem a kiborult füzeteket. Az egyik füzetem nyitva volt ès megpillantottam benne egy címet : Gift Of a Friend.