6. fejezet

Sokszor gondolkodom azon , hogy mièrt ezt az utat választottam. Nem vagyok èn orvosnak való. Igaza van bárkinek is aki azt mondta , hogy a zene közelebb áll hozzám. Mert ez teljesen igaz. Ugyanakkor csodálattal tölt el az , ahogy az orvosok emberek èletèt mentik meg.

Magam se tudom , hogy mièrt akarok megfelelni a szüleimnek - ès mindenki másnak.

Nem vagyok az az iszonyat komoly csaj. Három nyelvet beszèlek , ez okè. Kitűnő tanuló vagyok , ez is okè.

De nem akarom az egèsz èletemet tanulással leèlni. Az emberek körülöttem , mind alapvető dolognak gondolják , hogy èn azt csinálom amit elvárnak.

De igazából az egèsz az èn hibám. Mindent èn szurtam el. Az egèszet avval kezdtem , hogy beleszerettem Davidba. Csódalátos volt az a kèt hèt amit velük töltöttem. Minden egy mondattal kezdődött :

" Mindig is szerettem volna egy húgicát. Ès te pont olyan vagy nekem. Az èn húgocskám! "

Teljesen szèt estem. Enyhe szerelmet tápláltam iránta. De èn neki nem voltam más mint a húga. 

Kèt nap múlva haza indultunk. Davidèk meg elköltöztek New Yorkba. Azóta nem hallottam felőlük. Mostanáig.

Aztán jött a nagyièk halála. Teljesen kikèszűltem. 

Egy nap az új lakásunkban - azaz a mostaniba - anya megpillantott egy orvosi könyvet. Annyi rossz után akkor mosolygot elöször , nem rombolhattam le az álmait. Az ővèit nem. Túl fontosak nekem ahoz , hogy hagyjam , hogy csalódjanak bennem.

A szobából nèztem a havas tájat. Cecil ugrott fel az ágyra. Megvakargattam a fejèt. 

Cecilt tőlem kapta Karola nèni. Mèg règebb , hogy ne èrezze magát nagyon egyedül. 

- Minden rendben Margaretta? - na igen. A teljes nèv. Karola nèni aggódva fürkèszett.

- Persze.. Csak... - nem tudtam , hogy mit is mondjak először.

- Az a fiú csinált valamit. Mert ha igen , akkor... - kezdett volna bele.

- Nem semmit! Legalábbis Tomi nem. De Chris... Egyszer jól kijövünk , máskor meg meg tudnám fojtani.

- A fiúk már csak ilyenek. - felelte bölcsen. 

- De mi van ha igazából nem èrzek iránta semmit? - fakadtam ki.

- Ezt csak te tudhatod. De ne csinálj semmi olyant amit nem akarsz! 

- Már így is eleget csináltam olyat. - suttogtam alig hallhatóan.

Pár percig mind ketten csak kifele bámultunk.

- Ènekelsz nekem?

- Szeretnèd? - mosolyodtam el.

- Termèszetesen.

Felfele lèpkedtem a lépcsőkön. Szokás szerint anyáèk mèg mindig dolgoznak. 

- Chris? - kopogtam be a szobába , majd be is mentem. Nem volt benn senki.

Vègig sètáltam a szobán. Fura volt , hogy egy fiú van nálunk. 

Nem volt nagy rendetlensèg. Gondolom csak azèrt , mert más házánál van. 

Viszont az asztalon - ami az ablak előtt állt - kèpek sorakoztak. 

A kèpeken szánomra ismeretlen emberek voltak. Gondolom a családja.

Csak az egyiken volt rajta Chris , kèt lány társaságában.

Egy parkban voltak. Ősz körül lehetett , mivel a fák levelei kűlönböző színekben ponpáztak. Chris állt közèpen , mellette egy nála idősebb lány. Biztos a nővère. Az ölében pedig egy cuki kislány. A következő kèpen csak a kislány volt rajta. Szőke fürtjei ragyogva omlottak a vállára. Mosolygott. 

A kèp hátán csak ennyi állt : Ellie.

- Ő a húgom. 

Összerezzentem ès kiejtettem a kèpet a kezemből.

- Nyugi csak èn vagyok. - mosolyodott el Chris. 

- Mikor jöttél?

- Nem olyan règ.
Ezek szerint figyelt. Klassz.
- Ès ő a nővèred vagy.. - mutattam a másik kèpre.
- Igen. Ő Ashley.
- Sose mesèltèl róluk. - fordultam vele szembe.
- Ahogy te se magadról.
Ez igaz. Semmit se tudunk egymásról.
- Úgy látom , ma barátkoztál. - váltottam tèmát.
- Ja. Magyaráztak nekem magyarul. Egy kukott se èrtettem. Aztán leesett nekik , hogy nem èrtem. - röhögte el a vègèt.
- Megyek kutyát sètáltatni. Jössz? - kèrdeztem hirtelen. Egy picit elgondolkodott , de aztán rábólintott.

Egy jó idelye sètálhattunk már a hóba szotlanul. Vakkancs meg olykor beleolvadt a környezetèbe ès èn kereshettem.

- Szóval mit akarsz tudni rólam? - törtem meg a csendet.
- Így konkrètan nincs semmi , hanem inkább úgy általánosan mesèlj magadról.
- Háát... Nyolc èvesen tanultam meg angolul. Magamtól , tanári vagy iskolai segítsèg nèlkül. Szolnokon laktunk. Nègy ève költöztünk ide. Akkor kaptam Vakkancsot is. - simogattam , meg a kutyám fejèt amit garok csoválással díjazott.
- Ès ismerkedtèl meg Elizabett-el ès Márkal.. Igen ezt tudom. - fejezte be helyettem.
- Mèg is honann? - hitetlenül meredtem rá.
- Emlèkszel mikor körbe vezettèl minket? Miután lelèptèl mèg beszèlgettünk velük. Akkor mondták.
- Szóval kibeszéltetek. Akkor már mindent tudsz rólam. - bólintottam.
- Nem! Nem mindent. - megállt velem szembe. - Van valami titokzatos benned amit nem tudok megfejteni.
Nem tudtam mit felelni erre. Csak álltunk ott , egymáshoz közel , nèma csendben.
- Na , ès mi van veled?
Eltávolodott ès úgy fürkèszett.
- Amint láttad van egy nővèrem , aki egyetemes , ès egy öt èves húgom. Davidel azután találkoztam , hogy New Yorkba költöztek. Rendszeresen gördeszkázok. Ès nincs háziállatom. - mutatott a hóban hempergő Vakkancsra.
- Na ès barátnő?
Felvont szemöldökkel nèzett rám.
- Mi van? - meredtem rá. - Tipikus amerikai srác vagy... Csak a barátnő marad el.  - mutattam rá.
Mèly levegőt vett , majd szagatottan fújta ki.
Hoppá. Èrzèkeny tèma.
- Erről inkább ne beszèljünk. - hangjában ott volt a komolyság , így inkább nem firtattam tovább.
- Mondtam már , hogy kicsi kóromban egyszer magamra húztam a konyhapulton lévő tálat , amiben spenótfőzelék volt?
Nem tudom , hogy ezt mièrt montam el , de Chris elröhögte magát.
- Hogy sikerült?
- Nem tudom. Mindenesetre azóta a perctől utálok főzni.

-Hogy állhattál csak úgy ki? - alig kaptam levegőt , úgy nevettem.
- Nem tudom. - felelte szintèn nevetve Chris.
Onanntól kezdve , hogy előhoztam a kicsi kóri bakimat folyton gyerekkori sztorikat mesèltünk egymásnak.
- Jó , hogy megjöttetek! - lèpett ki anya a konyhából ès mosolyogva figyelt minket. - Jól szórakoztatok?
- Igen. - feleltük egyszerre. Hirtelen az arcomat elöntötte a pír , de ezt nem lehetett èszreveni mivel eddig is tiszta piros voltam.
- Mindjárt kèsz a vacsora. - szólt anya.
Chris felment az ideiglenes szobájába , èn meg segítettem anyának.
Husz perc múlva már a lèpcsőn baktattam felfele.
Kopogtam.
- Gyere. - szólt Chris.
Belèptem. Az ágyon ült , előtte pedig a laptopja volt.
- Ki az? - hallottam meg egy ismerős hangot , majd odasètáltam Chris mögé.