7. fejezet

- Why are you singing me love songs

What good is a love song? What good is a love song, without the love

Why are we acting like lovers, we dont know each other

Even though we used to rule the world

Why are you singing me love songs

What good is a love song? A love song without the love. - ènekeltem a saját (!!!) dalom utolsó sorait. Ez az egyik kedvenc dalom. Mondjuk minden másodikra ezt mondom de a Without the Love az különösen szeretem.

- Gyakrabban kène ènekelned. - ismerős hang szólalt meg mèg is ijesztő volt. Chris. Ki más lehetne.

- Talán. - feleltem kurtán.

- Tudod fura , hogy mèg senki se jött rá , hogy ezek saját dalok.

Ahogy ezt kimondta a földbe gyökerezett a lábam. Honnan jött rá , hogy ezek a saját dalaim???

- Nem èrtelek. - fordultam vele szembe. Belenèztem a szemeibe amik gyönyörűek voltak. Ezt eddig vajon , hogy hogy nem vettem èszre?

- Tudod okos azt mondani , hogy egy ausztrál ènekesnő dalai de... - itt elhallgatott.

- De?

- De könnyen rá lehet , jönni , hogy ezek a te dalaid.
- Te mègis honann találsz ki mindent a semmiből? Ès úgy , hogy mèg jót is mondasz? - èrtetlenkedtem , mert azèrt ez már túl sok volt. A vègzösők sem jöttek re , ez meg...
- Úgy , hogy èn oda figyelek a körülöttem lèvökre.

Erre nem tudtam mit mondani.

- Végül is tudtunk meg valamit David-ékról? - váltottam témát. Ugyan is az este miközben Davidèkkal beszèltünk megszakadt a kapcsolat ès nem tudtuk többet őket elèrni.

- Igen. Nagy hóviharok vannak arra felè ès ott kell mèg maradniuk pàr napot.

- Pár napot? Holnap lesz a szalagavató ès utána , azaz holnapután meg Karácsony. - akadtam ki szerintem teljesen jogosan. Holnap 24-e ami Szentesete , dèlben kezdődik a szalagavató amin felèpek ès mèg ruhám sincs!

- Ó , hogy az a!

- Mi az? - nèzett rám Chris.

- Fel kell hívnom Lizát! - kaptam elő a telefonomat.

- Mondjad! - vette fel a telefont.

- El felejtettem ruhát venni! - mondtam.

Semmi választ nem halottam. Helyette inkább egy kis kuncogást ès " ne most! " susogást.

- Itt vagy Elizabeth? - kèrdeztem ingerülten.- Mègis mi a jó fene folyik ott?

- Mi? Hogy itt? Öö... - dadogott. - Csak anya jött be a szobámba ès mutatott valami vicceset.

- Biztos? - kèrdeztem rá. A szemem sarkából meg láttam Christ összeráncolt szemöldökkel , mind aki mindent hallott de nem èrti.

- Jaj Margit! Hát persze! Hazudnèk èn neked? - a hangja magabiztosabb volt.

- Nem.

- Na látod. A ruhát meg megoldjuk. Ma nègyesben elmegyünk ruhát venni utána meg beülhetnènk valahova.

- Ez úgy hangzik mint egy páros randi.

- Nem Margit. Ez olyan mint amikor nègy jó barát beül valahova. - magyarázta nekem.

- Jó , okè. De te mièrt is nem vagy suliba? - kèrdeztem rá.

Nagyot sóhajtott. - Mert ma nincs első óránk.

- Okè. Szia. - raktam le a telefont.

- Márk sincs itt , igaz? - kèrdezte Chris.

- Nincs. Biztos ő is tudta , hogy nem lesz első óránk.

Egy kicsit elgondolkodott majd kiment. Fura.

Órák után találkoztunk csak az udvaron. Persze órákon is láttam őket de nem volt rá alkalom , hogy beszélgessünk.

Egymás előtt álltak és valamit nagyon vitattak.

- El kell mondanunk neki! - csiptem el Lizi utolsó mondatát.

- Mit kell nekem elmondani? - értem oda.

- Csak , hogy jobban állna rajtad egy lila ruha mint zöld. - vágta rá Márk.

Csak értetlenül bólogattam.

- Na menjünk. - ragadta meg Márk karját Lizi.

- Na ez fura volt.- fordultam Chris felé.

- Az. - értett egyett. - Valamelyik kapcsolatban van? - mutatott az elöl haladó két személyre.

- Nem. Mindenki szingli a csapatból. Márk körülbelül nyár elött szakított a barátnőjèvel , Lizinek meg mèg nem volt komolyabb kapcsolata.

- Aha. Ès ti hárman... ?

- Olyanok vagyunk mind valami testvèrek.

- Èrtem.

- Skacok! Ott is van a bolt. - kiáltotta el magát Lizi.

Odaèrkeztünk a bolt elè. A fiúk kinyitották nekünk az ajtót mi meg belèptünk a fagyról a fütött ruhaboltba.

- WoW! - szaladt ki a szánkon Lizivel egyszere.

-Segíthetek? - lèpett oda hozzánk egy nő.

- Tulajdonkèppen igen. Tèrdig èrő ruhák èrdekelnènek. - feleltem. A nő átvezetett minket a bolt másik felèbe ahol álltak az öltöző fülkèk is.

- Itt megtalálhatják amit keresnek.

- Köszönjük. - hagyott ott minket a nő ès már rohant is az újabb vásárlók felè.

- Milyen ruhát is keresünk? - lèpett mellèm Chris.

- Nahát. Ezt us megèrtem? - nèztem rá cinikusan. - Egy fiú akar nekem segíteni a ruha válogatásban.

- Azèrt ne essünk tulzásba. - röhögte el magát. - Csak èrdekelne , hogy milyen ruha miatt kell szenvendjünk kèt órán keresztül.

- Hè. - löktem meg. - Ehez mit szólsz?- emeltem ki egy èlènk narancssárga ruhát aminek semilyen alakja nem volt.

- Ugye csak viccelsz? - nèzett rám. - Akkor már inkebb ez. - akasztott le egy kwaki színű ruhát.

Jó ízüen felnevettem. Fejrázva vettem ki a kezèből ès raktam vissza a helyère.

- Zöld ruhát keresünk.
- Na jó ez mi volt? - surrant hirtelen mellèm Lizi.
- Semmi. Mièrt?
- Ugyan már! Láttam amit láttam. - erösködött.
- Hát nem tudom , hogymit láttál ,mert csak beszèlgettünk.- bizonygattam èn is az igazat.
- Aha. Na jó. Keressünk ruhákat! - tapsolt egyett.
Igaza volt Chrisnek. Legalább vagy húsz ruhát felprobáltam de egyik sem volt jó.
- Na ès ez? - lèptem ki a fülkèből egy smaragdzöld ruhában.
- Fúj. - reagálta le egyszerüen Lizi.
- Ez nem a te színed. - ismerte el Márk.
- Ez katasztrofa. Nincs benne semmi szexi. - vált Chris hirtelen teljesen őszintèvè.
- Szexi? Suliba megyek nem egy sztriptiz bárba. - röhögtem , mire csak mosolyogva válatvont.
- Na akkor ez sem. - sètáltam vissza a fülkèbe. Egy ideig bajlodtam a cipzárral , de vègül feladtam.
- Chris segítenèl egy kicsit? - kiáltottam ki.
Chris csak egyszerüen belèpett , de amikor szèthúzta a függönyt mèg a lèlegzetem is elált. A tükörből megláttam egy gyönyörű , szèp ,egyszerű zöld ruhát. Kisurrantam az öltözöből , leakasztottam a ruhát ès már bent is voltam újra az öltözöben.
Kibújtam a másik ruhából ès fel is vettem a másikat. Mintha csak rám öntöttèk volna.
Kilèpkedtem a fülkèből ès megálltam Chris előtte. Kicsit ledöbbent a látványon. Alapos vègig mèrt , amitől feszengtem egy kicsit.
- Csodásan nèzel ki benne. - ismerte el.
Vigyorogva mentem Lizi keresèsère. A legesleghátsó sorok mögött meg is találtam őket.
- Na mit szólt...
A számon nem jött ki több hang. A szemeimbe könnyek gyültek.
Ott álltak. Lizi èlènk rozsaszín ruhában. Márk átfogta a derekát ès közelebb húzta magához. Remèlem gondoljátol , hogy mi görtènt ez után. Pontosan. Megcsókolta.
A kèt legjobb barátom a hátam mögött összejönnek? Egy kosza könnycsepp gördült le az arcomon ami követte száz.
Sarkon fordultam ès rohantam vissza a fülkèk felè. Utközben felborítottam egy cípős dobozt mire mindenki rám nèzett.
- Margit megmagyarázom! - kapott èszbe Elizabeth.
- Ezen nincs mit magyarázni Elizabeth. - mondtam kimèrt hangon.
Amilyen gyorsan csal tudtam levettem a ruhát ès felöltöztem.
- De figyelj megmagyarázom! Fèlre èrted az egèszet. - kezdte menteni a menthetöt.
- Ezen nincs mit megmagyatázni. Együtt vagytok. Örülök neki. - akasztottam vissza a ruhát a helyère ès indultam kifele.
- Áj már meg. - húzott vissza Márk. - Figyelj. Hibáztunk. De tovább lehet rajta lèpni , mint ahogy te is tetted Davidel.
Na ezt nem kellett volna.
- Te elmondtad neki? - fordultam idegesen Elizabeth felè.
- Igen. Hisz legjobb barátok vagyunk. Hárman. - mutatott ránk.
- Legjobb barátok? - kèrdeztem enyhèn hisztèrikusan. - Nem! Nagyon el vagy tèvedve. Mi már soha többè nem vagyon azok. Ti összejötettek. Engem enyhèn elárultatok a kapcsolatotokkal. Mióta is vagytok együtt? Vagy azt is egy vásárlás közebèn akarjátok majd megmondani?
- Pár hónapja. - sutogta Elizabeth lehajtott fejjel.
- Erről beszèltem. - bolintottam.
- Most meg hová mèsz? - kiáltottak utánam.
- Megkeresem a legjobb barátaimat , mert itt nincsenek az biztos. - lèptem ki a fagyba.Jobban összehúztam magamon a kabátott ès gyors lèptekkel elindultam haza.Most már mindent èrtek. Hogy mièrz tüntek el sokszor egyszerre. Hogy mi volt az a sok sugdolozás meg minden.
Nem akartam sz utcán sírni , de èg nehèz volt vissza tarzani a könnyeimet. Mintha egy darabot tèptek volna ki belölem.
A ház üresen állt. Mèg Vakkancs is kint az udvaron játszott vígan a hóban. Levetettem a kabátomat ès a nappali felè indultam. Ajtó csapodást hallottam de nem reagáltam rá. Chris jelent meg.
- Madd annyira saj.. - nem engedtem , hogy befejezze , mert szorosan átöleltem.
Nem habozott egy percet sem. Szorosan magához huzott ès elkezdte símogatni a hajam. Nem bírtam tovább. Hangos zokogásba törtem ki. A fejem a nyakába furtam. Beszivtam az illatát amitől egy kicsit lenyugodtam. De eleve , hogy a karjában tartott bíztonságban èreztem magam. Megèrezhette , hogy min gondolkodom , mivel mèg szorosabban átölelt.

Hali emberek!

Amint látjátok meghoztam a hetedik rèszt.
A rèszek ezentul nem rendszeresen várhatók ( ahogy eddig is csak probáltam rendszeresen hozni ) mert vagy ott volt a suli vagy most itt a nyári vakáció ( kirándulások , táborok stb. ). Szóval elnèzèseteket kèrem.
A Szereplők oldal megújult. Új kèpek , leírások a szereplőkről ès bövült egy szereplővel is. Takács Márk lenne az. Úgy vèltem , hogy most már fontos rèsze a törtènetnek.
Ezenkívül mindenkinek boldog nyarat szeretnèk kívánni. Pihenjètek ki magatokat szeptemberig , kiránduljatok sokat , bulizatok , èrezzètek jól magatokat ès ne felejtsetek el kirakni facebookra egy ' mostantól szeretlek hètfő ' kèpet. :)
De ne felejtsètek nèzni a blogot sem , mert júliusban tervezek egy különkiadást írni. ^-^

Puszil titeket : Maddy :*