8. fejezet

~ Chris  ~

Nekem már az elejètől bűzlött valami. Ès nem , nem a zoknim. Addig persze nem gondoltam komolyan ameddig Madd nem beszèlt telefonon Elizabeth-el. Okos telefonok előnye - ès talán hátránya is - , hogy öt mèteres körzetben meghallod a beszèlgetèseket , így èn is hallhattam. Mindig szemet szúrt az elmúlt alig egy hétben , hogy Márkal fèlre vonulnak , sugdolóznak , ès titokzatosan mind a kettő felszívódik. Madd említett egy olyat , hogy Márk anyja eltörte a jobb csuklóját így a fiú sokat kell segítsen odahaza , de Elizabeth-ről semmit sem mondott. Így kezdett össze állni a kèp. Szóltam volna Madd-nek a megfigyelèsemről , de nem akartam , jobban felszítani a tüzet. Így se örült annak , hogy egy fedèl alatt vagyunk. De arra kíváncsi vagyok , hogy mit èrtet Márk a " de tovább lehet rajta lèpni , mint ahogy te is tetted Davidel " kijelentèsèn. Min kellett Madd-nak túllèpni?

A " kis " veszekedès után Madd úgy rohant ki a ruha boltból mintha puskából löttèk. Alig tudtam vele lèpèst tartani , de mèg hátra nèztem ès láttam , hogy Elizabeth is a könnyeivel küszköd.
Berontott a házba èn meg után siettem.
- Madd annyira saj... - de nem hagyta , hogy befejezzem , mert szorosan átölelt. Nem számítottam erre a reakcióra mivel amióta itt vagyunk csak marjuk egymást. De nem habozva szorosan magamhoz húztam. A haját kezdtem el simogatni mire hangos zokogásba tört ki.
- A legjobb barátaim voltak. - zokogta. - Fáj.
- Tudom.- suttogtam. - Gyere. Menjünk fel a szobádba ès pihenj le.
Aprót bolintott , elenledett , majd megindult felfele. De mivel nagyon instabil volt a járása megfogtam a kezèt ès felvezettem a szobájába.
- Pihenj egy kicsit. - ültettem le az ágyra. - Ha kell valami csak szólj. - szóltam miután kimentem a szobájából.
A szobám felè indultam. De egy hortelen ötlettől fogva lerohantam a lèpcső , felvettem a kabátomat ès kimentem.
Mostanra az utcákat kellőkèppen ellepte a hó. A szèl egyre jobban fújt. Igazi tèli idő volt idekint.
ccsikèm. - köszöntött Ashley miután fogadta a videó hívásomat.
- Helló. -
Becsugtam a bejárati ajtót ès körülnèztem , hogy itt van lenn Madd. De Vakkancson kivül senki sem volt.
Csendben felmentem a szobámba ès becsuktam az ajtót. A kis zacskót pedig beraktam a fiókba.
Leültem az ágyra ès magam elè vettem a laptopomat.
- Szia - intettem. - Ellie?
- Alszik.
- Hogy? Ilyenkor? - meredtem rá.
- Időeltolodás.
- Ó! Igaz. Mindegy is.. - kedztem bele. De kopogtattak. - Igen?
- Csak èn vagyok. - lèpett be Madd az ajtón. Kisírt szemekkel ès enyhèn kócos hajjal.
- Nálam felejtetted a telefonodat.
Tette le az említett tárgyat az asztalra majd ki is ment.
- Szóval ő a csaj. - nèzett az ajtó írányába Ashley.
- Aha. Madd.
- Szóval már becèzgeted is? - szaladt fel az egyik szemöldöke. Talán az egekig.
- Talán baj?
- Neem... Na jó igen. - kezdett bele . - De emlèkezz vissza , hogy mi törtènt tudodte kivel. Ès mèg semmi sem csillapodott le.
- Tudom.
- Na de most ez nem lènyeges.- zárta rövidre ès már kezdett is mesèlni az otthon törtènő dolgokról.

A vacsora egy ideig csendben fojt , addig ameddig Dóri meg nem szólalt.
- Milyen volt a napotok?
- Jó. - nyögte ki Madd.
- És elkaptad a könyvet a tanárnőtől? - érdeklődött tovább.
- Nem. Még nem. - felelte halkan. - Még nem volt időm.
- És mi is vonta el a figyelmedet róla? - kérdezte az apja.
- Tanulás , suli. Csak a szokásos. - válaszolta.
- Úgye nem a holnapi szalagavató? - nézett a lányára. - Mert az ilyen dolgok nem olyan fontosak mint a felkészülés az egyetemre.
- Persze. Tudom. - mondta Madd. - Lehet el sem megyek.
- Nagyon helyes. - felelte az anyja.
És most mutatták meg az az oldalukat amiről Madd mesélt.

- Majd én leszedem az asztalt. - állt fel Maddison.
- Segítek. - indultam utána a konyhába tányérral a kezemben.
- Köszönöm , hogy nem köptél be. - mondta miután már halló távolságon kívül voltunk.
- Igazán nincs mit. - raktam le a tányérokat a konyha pultra.
- De van. Ha megtudják... - nézett a plafon felé.
- De egyszer már nem mondtad el nekik? Amikor hazajöttél aznap este?
- De igen. De szerinted emékeznek rá? - kínosan elnevette magát.
- Háát.. Van ilyen.
- Mi? - fordult vissza hozzám.
- Azt mondtam , hogy megesik az ilyen. - vontam vállat.
- Hahhh.. - hitetlenkedve nézett rám. - Nem voltál bent az előbb vagy mi? Nem láttad , hogy mi folyik itt évek óta?
- Figyelj. Ez igazán nem rám tartozik. - tártam szét a karom.
- Eddig már majdnem  mindent tudsz rólam és most közlöd , hogy nem rád tartozik? - kezdett kiborulni.
- Én csak azt mondom , hogy ez a te dolgod , és nekünk abszolút semmi közünk egymás magán életéhez.
- De te már szó szerint benne va...- kezdett már csapkodni a kezével. - Jó tudod mit? Igazad van. Semmi közöd nekem se a tiedhez és neked se az én  magán életemhez. És megköszönném ha ezentúl nem mint mászkálnál bele. - csapta le a pultra a konyha ruhát,
- Ja és szólhatsz Davidéknak , hogy már lassan ki kirándultátok magatokat. - célzott arra , hogy ha jobb lenne ha elmennénk. - Elmentem aludni.
És már el is tűnt.
Nagyszerű Chris! ezt remekül megcsináltad.

~ Margaretta ~

Karácsony. Ez volt az első gondolatom amikor felébredtem. A mai naptól kezdve egészen Újévig mindenki felettébb boldog. A karácsonyfa , ajándékok , partik... Ilyenkor a legszebb az élet mi? Na persze.
Még tisztán csengett a fülemben a tegnap esti veszekedés. Hogy is gondolhattam volna , hogy békésen megleszünk az utolsó pár napban? Ugyan már.
Még csak nyolc óra. A  szalagavató tízkor kezdődik ès az èn fellèpèsem fèl tízenkettőkor , mivel tízenkettőkor vège mindennek. A vègzősök elmennek együtt ünnepelnek , a többieknek meg megkezdödik a kèt hetes tèli vakáció. Ez már csak így megy nálunk. Ès , hogy mièrt Szentestère esik a szalagavató? Hát mert szombat van , ès a vègzősök így döntöttek.
Jó melegen felöltöztem ès csendben lesètáltam. A házra sötètsèg borult. Mindenki aludt mèg. Megkerestem Vakkancs porázát majd a kutyát is.
- Gyere már Vakkancs. - nyitottam ki az ajtót.
A kutya farok csoválva jött utánam.
A hó már-már  húsz centinèl is nagyobb volt. Itt. De volt ahol már akkora volt , hogy megakadájozta a közlekedèst is.
Már minden ki volt vílágitva. A fák , a házak , az üzletek. Minden színekben pompázott. Mindig volt valami Karácsonykor. Sose tudtuk rendesen megünnepelni. Amíg a nagyièk èltek , az volt a gond , hogy melyik nagyszülöhőz. Mostanában meg folyton vitatkozunk valamin. Ès most meg... Felbukantak Carterèk. Itt van Chris. Elizabethèkkel is összevesztem. Szóval minden összejött.
- Kopp-kopp! - lèptem be a házba.
- Szia Margitka! - adott kèt puszit Karola nèni.
- Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át az ajándèkát.
- Ó igazán nem kellett volna. - vette el. - Megkínálhatlak egy kis sütivel?
- Volt időd sütni? - nèztem rá csodálkozva , de termèszetesen elfogadtam egy szeletet. - Hmmm... Ez nagyon finom!
- Köszönöm. - mosolyodott el. - Ès mi törtènt veled mostanában.
- Ó , ha tudnád. - sóhajtottam ès belekezdtem a mesèlèsbe.

- Szóval Eliza ès Márk együtt vannak? - kèrdezett rá a mesèlès vègèn.
- Úgy tünik. - bolintottam.
- A kis aranyosak.
- Mi?
- A tegnap elött jártak itt. Elmondták , hogy miota vannak együtt , meg , hogy fèlnek elmondani neked..
- Szóval akkor jártak itt. - emèsztettem a dolgokat.
- Igen.
- Klassz.
- Na ès mi van Tomival?
- Bár tudnám.
Közben pedig fel-alá járkáltam a szobában.
- Ugye tudod , hogy már tíz óra.
- Aham.
- Ès nem kell kèszülödj?
- Nem megyek. - vontam vállat.
- Mi az , hogy nem mèsz ? - èrtetlenkedett. - Na ide figyelj Margaretta!
Ès igen. Most jön az a rèsz , hogy a teljes nevemen szólitott. Eddig persze mindig csak a becenevemet használta.
- Ülj le szèpen. - mutatott a szèkre. Semmi kedvem nem volt hozzá , így tovább sètálgattam a szobában.
- Nem mondom mègegyszer! - emelte fel a hangját. Esküszöm èn mèg soha èletemben nem láttam ilyennek. Szèpen leültem mintsem tovább kiabáljon.
- Margaretta. - fogta meg mindkèt kezem. - Gyönyörű hangod van. Ès ezt tudom èn is , te is ès mèg sokan mások is. Mèg a szüleid is. Csak nem fogadják el. Èppen ezèrt te most megmutatod , hogy mire vagy kèpes. Mèg akkor is ha a szüleid ellenzik. Akkor is ha Elizabeth ,  Márk ès Chris is megbántott. Mutast meg nekik , hogy mennyire vagy erős. - szorízomeg egyszerkezem.
- Köszönöm. - öleltem meg. - Úgy lesz.
Hirtelen csúnya köhögès szakadt fel a torkán.
- Istenem! Karola nèni jól vagy? - nèztem rá aggódva.
- Persze. De most már sies.
- Termèszetesen. - öltöztem hamar fel. - Gyere Vakkancs. Ó ès mèg egyszer boldog karácsonyt!
Amilyen gyorsan csak megengedte a hó , olyan gyorsan siettem haza.
- Hát itt va... - köszöntött anyám.
- Elkèsem. - futottam fel az emeletre. - Bocs. - kerültem ki Christ ès már rohantam is be a fürdőszobába.

Ezèrt csakis èn vagyok a hibas. Tudtam , hogy lány vagyok. Az a fajta aki sokat ül a fürdődzobában. De egy röpke fèl óra mulva már ki is tudtam jönni , futva termèszetesen.
Berohantam a szobámba. Hamar elöszedtem a legujabb ( fehèr ) nadrágomat. Mellè meg kerestem egy csinos kis vörösess-bordos felsőt. Lábelinek meg az a fekete csizmát amit a Davidèkkel töltött vacsorakor vettem fel. Megkerestem a kedvenv fehèr táskamat ès közben ötvenszer szidtam magamat , hogy minek van ennyi fehèr táskám. Azèrt is a kedvencem , mert jó nagy. Bele raktam egy fekete magas sarkút.
Megcsináltam a sminkemet , ami kívètelesen jól sikerült. Majd a hajamat begöndöritettem ès raktam bele egy fekete pillangós csatot ami megakadájozta , hogy a szemembe logjon a hajam. Felraktam mèg a fekete fülbevalómat is.
Ès már csak a ruha volt hátra. Ès itt a gond. Mègis mit vegyek fel? Van pár zöld ruhám de azokban nem állhatok oda ki.. Mindenki elè.
- Talán erre szügsèged lesz. - jelent meg hírtelen a hátam mögött Chris , kezèben egy dobozzal.
- Mi ez? - nèzten rá.
- Nyisd csak ki. -  adta a kezembe.
Leültem vele az ágyra. Megfogtam a fedelèt ès levettem.
A lèlegzetem is leált. Ezt... Ezt nem hiszem el. Ott volt előttem a ruha. A RUHA.
- Istenem , Chris... Ez... - kerestem a szavakat.
- Majd kèsőbb mèg megbeszèljük , de most már menj mert elkèsel.
Hamar beraktam a ruhát a táskámba ès vettem is fel a kabátomat.
- Köszönöm. - sutogtam Chrisnek mire csak bolintott. - Elmentem! - ezt már kiáltottam , hogy a szüleim is meghallják.
Elindultam a fagyos uton. Èn mondom nektek , hogy magas sarkúban nem a legkènyelmesebb.
Szinte beestem a kidiszitett tornaterembe. Mindenhol fehèr ès zöld szalagok ès lufik logtak.
- Vègre , hogy itt vagy! - jött oda hozzám Regi. - Már azt hittem nem is jössz.
- Jöttem , csak közbe jött valami. - hadartam. - Te nem ott kène legyèl?- mutattam a tornaterem közepère ahol a többi vègzős ült.
- De de. Megyek is vissza. - fordult meg.
Most így jobban meg tudtam nèzni. Nagyon szèp volt a ruhája. Vèkony pántja volt ès V alakú dekoltázs. A csípőjèig ráfeszültva ruha , onanntól meg fodrokban omlott lefele.
- Szia. Örülök , hogy eljöttèl. - jelent meg a semmiből Tomi. Komolyan mondom , hogy egyszer a fiúk gognak engem a sírba vinni.
- Mi van veled modtanában , alig lehet elèrni. - kèrdezte.
- Minden okè. De ezt ne most beszèljük meg. Megyek átöltözöm.
Megkerestem az öltözöt ès hamar átöltöztem. Megáltam a tüköt elött.

Maddison ruhája

Gyönyörű volt a ruha. Mèg álmomban sem gondoltam volna , hogy valaha lesz rajtam ilyen csodás ruha.

Ès ezt csak is Chrisnek köszönhetem. Megmentette a napomat.
De , hogy szerezte meg? Ès mièrt? 
Gondolat menetemből a kilencedikes bemondó lány zavarta meg mivel hivatalosan is felhívott a színpadra :
- Ès most hölgyeim ès uraim. Következik a tizenkettedik osztály búcsú videoja amelynek dalát Fehèr Margaretta ènekli.
A színpad mellett álltam ès vártam.
A kilencedikes lány lejött a színpadról èn meg megindultam felfele. Lassan egyenkèt lèpkedtem felfele. Közben megszólalt a zene is. A saját dalom zenèje.
Megálltam at utolsó lèpcsőfok tetejèn de mèg mindig nem láttak. A kezemben szorongatott mikrofont a számhoz emeltem.
Sometimes You think You'll be fine by Yourself / Cause a dream is a wish you make all alone.
Hangzott el az első kèt sor miközben megindultam a színpad közepe fele.


Hey guys!
Vègre valahára meghoztam a 8. fejezetet.A különkiadást ugyan nem tudtam meghozni , és talán nem is fogom egy ideig. Ennek az egyik oka az , hogy ( a szokásos duma ) kevés az idő. És őszintén örülök , hogy most tudtam hozni részt. Viszont a másik oka az , hogy észbe van , hogy miről fog szólni de még csiszolás alatt van , így nem ígérek semmit , hogy mikor fog érkezni. Meghoztam a 8. részt amihez jó olvasást. A tetszett komiba vagy a chat-en leírhatjátok a véleményeteket.
Így későre is megszeretném köszönni azt az egy feliratkozot és 800 oldal megjelenitést. Higgyétek el nagyon boldog vagyok miattuk *-*
És még egy annyit , hogy a történetben most ugye téli időszak játszodik , méghozzá Karácsony és remélem ezt senkit sem zavar , mivel hogy a nyár kellős közepén vagyunk , de ha jön az ihlet azt nem lehet leállítani :*
Puszil : Maddy :*